Anaflat - a has feszültség oldója www.anaflat.hu

Az emésztőrendszer felépítése

Az emésztőrendszer felépítését tekintve egy csőnek fogható fel, amely különböző szakaszokra tagolódik. Ezek a következők: szájnyílás, szájüreg, garat, nyelőcső, gyomor, vékonybél, vastagbél, végbél.

 

A szájnyíláson keresztül kerül az étel az emésztőrendszer legelső szakaszába, a szájüregbe. A szájüregben található a nyelv, és itt helyezkednek el a fogak is. A szájüreg és a nyelv egyaránt nyálkahártyával borított. A megrágott falat továbbítása a garat feladata, majd a gége segítségével kerüli el a légutakat és jut a nyelőcsőbe.

A nyelőcső

A nyelőcső a garatot és a gyomrot összekötő üreges szerv, mely megközelítőleg 20 centiméter hosszú. Fala jellegzetes felépítésű, melyhez kapcsolódóan fontos, hogy a nyelőcső felső (proximális) egyharmadának falában harántcsíkolt izom, alsó (disztális) kétharmadán simaizom található. A nyelőcső nagy része a mellkasban helyezkedik el és anatómiájának köszönhetően fizikálisan több közeli szervvel is szorosan érintkezik. Ezek az érintkezési pontok alakítják ki a nyelőcső három, úgynevezett fiziológiás szűkületét. A legfelső a garat-nyelőcső átmenetnél, a középső a légcső főhörgőkre való oszlásánál, a legalsó a nyelőcső rekeszizmon történő áthaladásánál található. Ezek patológiai szempontból jelentősek, ugyanis a szövettani eltérések leggyakrabban ezen szűkületek területén alakulnak ki.

 

A nyelőcső kezdetén és végső szakaszán zárógyűrűk (sphincterek) találhatók, amelyek területén a nyelőcső falának izomrétege megvastagodott. Szerepük, hogy meggátolják a gyomor tartalmának nyelőcsőbe való visszaáramlását (alsó oesophageális spincter), illetve zárva tartsák a nyelőcső felső szakaszát (felső oesophageális sphincter). A felső és az alsó zárógyűrű is az ellátó idegrostok hatásának köszönhetően nyugalmi állapotban (vagyis a nyelések közötti időszakokban) reflexesen tónusosan összehúzódott állapotban van, ez biztosítja a nyelőcső zár állapotát mind a garat, mind a gyomor felé.

A gyomor

A gyomor a cardia területén kezdődik (a nyelőcső pedig itt végződik), illetve a pylorussal a vékonybél kezdeti szakaszába torkollik. A gyomor felső, öblös részét fundusnak nevezzük. A gyomor legnagyobb részét a test vagy body alkotja, míg a pylorus előtti terület neve antrum. A gyomor a bélcsatorna legtágabb része, gyakran tömlőszerűnek mondják. A gyomor belső falát egyrétegű nyáktermelő hámszövet fedi, amely számos speciális sejtet tartalmaz. A gyomor felső kétharmadának nyálkahártyájában nagy számban található ún. parietális sejtek sósavat, a fősejtek pepszinogént termelnek. Az antrum nyálkahártyájának nyálkatermelő sejtjei nyálkát és bikarbonátot termelnek, illetve itt találhatók az ún. G-sejtek, amelyek a gasztrin nevű hormontermészetű anyag előállításáért felelősek. A D-sejtek szomatosztatint termelnek. A gasztrin és a szomatosztatin is az emésztés szabályozásáért felelős hormontermészetű molekulák. Az említett nyálkatermelő sejtek (melléksejtek) a gyomor belső felületén mindenütt előfordulnak. Az általuk termelt nyák (mucus) cukortartalmú fehérjékből áll (glikoproteinek), melyeket itt mucinnak nevezünk, és a gyomornyálkahártya kémiai védelméért felelős.

 

A gyomortartalom egyirányú áramlását ugyanúgy mint a nyelőcsőben, itt is spincterek vagyis zárógyűrűk biztosítják. A gastro-oesophagealis sphincterről már volt szó a nyelőcső kapcsán. A pylorus-spincter, melyet pylorus-gyűrűnek is nevezünk, a vékonybél kezdeti szakasza (duodenum) felé tartja zárva a gyomrot.

A bélrendszer

A vékonybél köztudottan az emésztőrendszer leghosszabb szakasza, megközelítőleg 6 méter hosszúságú. A gyomor pylorusa és a vastagbél kezdeti szakasza között található. Legnagyobb része ún. kacsokat alkot a hasüregben. Három részre osztható: legelső szakasza a nyombél vagy patkóbél (duodenum), középső szakasza az éhbél (jejunum), végső szakasza pedig a csípőbél (ileum).

 

A duodenumba ömlik a májban termelt epét tároló epehólyag, illetve a hasnyálmirigy vezetéke. A máj az emberi szervezet legnagyobb belső szerve, mely megközelítőleg 1,5-2 kg tömegű. A hasüreg jobb felső részében helyezkedik el. Két lebenyre osztható, a jobb és bal lebenyre, melyek közül a jobb oldali a nagyobb. A máj által termelt epe az epecsatornácskákon keresztül szedődik össze egy epevezetékbe, amely az 50 ml űrtartalmú epehólyagba szájadzik. Az epe az epehólyagban tárolódik és sűrűsödik, majd az emésztés megfelelő fázisában a duodenumba ömlik a hasnyálmiriggyel közös kivezetőcsövön keresztül. Ennek duodenumba szájadzó nyílása a Vater-papilla.

 

A hasnyálmirigy a hasüreg hátsó részén helyezkedik el. Állományának 98%-át külső illetve belső elválasztású mirigysejtek alkotják. A külső elválasztású mirigyek az epehólyaggal közös vezetéken keresztül juttatják váladékukat (emésztőenzimeket) a vékonybélbe, míg a belső elválasztású mirigyek inzulint termelnek, amely közvetlenül a vérkeringésbe jut.

 

A bélcsatorna vékonybélt követő szakasza a vastagbél, amely a végbélben, a tápcsatorna utolsó szakaszában végződik. Kezdetét a vékonybél végét jelző Bauhin-billentyűtől lehet számítani. A billentyű feladata, hogy megakadályozza a vastagbél tartalmának vékonybélbe történő visszaáramlását. A vastagbél kb. másfél méter hosszú. Kezdeti szakasza a coecum, vagyis vakbél. Ennek vakon végződő kitüremkedése a féregnyúlvány (appendix), melynek gyulladását szokás vakbélgyulladásnak (appendicitis) nevezni. A coecum után következik a colon vagy remsebél, melynek három szakasza különböztethető meg, a hasüregben elfoglalt helyzete alapján: felszálló ág, haránt szakasz, leszálló ág. A vastagbél végső szakasza a szigmabél, melynek folytatása a hozzávetőlegesen 12 cm hosszú végbél. A végbélnyílás két záróizmának (belső és külső zárógyűrű) a székletürítés folyamatában van szerepe.

 

 
Főoldal Az emésztőrendszer Az emésztőrendszer felépítése

A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!

© 2010 Teva Magyarország Zrt. Adatvédelmi nyilatkozat Impresszum Kapcsolat Linkgyűjtemény Oldaltérkép