Az emésztőrendszer feladata

Az emésztőrendszer feladata, hogy az elfogyasztott táplálékot az emberi szervezet számára hasznosítható tápanyagokká bontsa, hogy azok végül energiaszolgáltatóként illetve strukturális alkotóként részt vehessenek a szervezet energia- és anyagkörforgásában.
A szájüregben található nyelv és a fogak együttes feladata a rágás, vagyis hogy a táplálékot falatokká alakítsák, emellett részt vesznek a beszédhangok képzésében is.

A szájüregbe nyálmirigyek kivezetőcsöve nyílik. A nyál biztosítja a szájüreg nyálkahártyájának nedvesen tartását, védi a fogakat a szuvasodástól, emellett amiláztartalma segítségével megkezdi az összetett szénhidrátok (keményítő) kezdeti lebontását is. A nyelőcső (oesophagus) megközelítőleg 20 cm hosszú izmos falú, csőszerű szerv, melynek feladata, hogy a szájüregből a gyomorba továbbítsa a feladatot. A nyelőcső felső harmadának harántcsíkolt izomzata akaratlagosan irányítható, a nyelés kezdeti fázisát vezeti be. Az alsó szakasz (disztális kétharmad) simaizomzata akarattól függetlenül húzódik össze, a nyelés első fázisa idején akaratlagosan elindított perisztaltikus mozgás folytatódik az alsó területeken automatikusan. A perisztaltikus mozgás a bélrendszer további szakaszaira is jellemző összehangolt, féregszerű összehúzódásokat jelent, amely a béltartalom egyirányú továbbhaladását segíti elő.

A nyelés félig akaratlagos, félig reflexes folyamat, mely az emésztőrendszer felső szakaszán elhelyezkedő szervek összehangolt működését kívánja meg. A rágómozgások során a falat a szájüregből a garat felé halad. A táplálék garatfallal érintkezése kiváltja a felső oesophageális spincter reflexes ellazulását, és a falat a nyelőcsőbe kerül. A nyelés kezdeti, akaratlagosan irányítható fázisa során a garat összehúzódik, majd ez az összehúzódás (kontrakció) továbbterjed a nyelőcsőre, így a perisztaltika a gyomorba irányába továbbítja a táplálékot. A nyelés megkezdésével egyidőben az alsó oesophagus spincter ellazul, így megteremti a falat gyomorba jutásának feltételét, majd ezután újra záródik.

A gyomor feladatai

A gyomor legfőbb feladatai közé a táplálék átmeneti tárolása, illetve a fehérjék emésztésének megkezdése tartozik. A gyomor ritmikus kontrakciói segítenek a táplálék homogenizálásában, felszínének megnövelésében, vagyis az emésztés megkönnyítésében. A gyomor nyálkahártyájának speciális sejtjei sósavat, pepszinogént és nyákot termelnek. A sósav fertőtlenítő hatású: a táplálékkal a szervezetbe bekerült kórokozók jelentős részét elpusztítja. A pepszinogénnek pepszinné alakulva a fehérjék emésztésében van szerepe. A gyomornyálkahártya belső felületén védő nyákréteg található (mucosa barrier), mely megvédi a gyomor falát a gyomortartalom károsító anyagainak hatásaitól, elsősorban a parietális sejtek által előállított sósav maró hatásától. Ilyen káros anyagok lehetnek még az alábbiak is: alkohol, különböző gyógyszerek, mérgek, stb.

A gyomor savtermelése közvetlenül nem elengedhetetlen az emésztés bekövetkezéséhez, ám az inaktív pepszinogén részben a sav hatására alakul aktív pepszinné, amely a fehérjék emésztésének bevezető lépését katalizálja. A vékonybél (három szakasza a duodenum, jejunum, ileum) fő feladata az emésztés és felszívódás biztosítása mellett kismértékű kiválasztás elvégzése is. A vékonybél különböző sejtjei és struktúrái pedig az immunrendszer normál működését segítik elő a kórokozók elleni védekezés kialakításával és a túlzott immunválasz létrejöttének meggátlásával.

A duodenumba szájadzik két nagy hasi szerv kivezetőcsöve is: az epehólyag és a hasnyálmirigy vezetéke. Az epehólyag a máj által termelt epét tartalékolja. A májnak kulcsszerepe van a fehérjék szintézisében és tárolásában. Ilyen fehérjék: albuminok, globulinok, véralvadási faktorok, szállítómolekulák, stb. A máj ezen kívül mindenfajta molekula lebontásában is szerepet játszik (szénhidrátok, fehérjék, lipidek) és a szervezet méregtelenítésének legfőbb színhelye, emellett részt vesz a kórokozók hatástalanításában is.

A hasnyálmirigy emésztőenzimeket és inzulint termel. Az emésztőenzimek közé tartoznak: lipáz (a zsírok bontásában van szerepe), amiláz (szénhidrátbontó enzim), foszfolipáz (a foszfortartalmú lipideket bontja). A hasnyálmirigy belső elválasztású részének sejtjei inzulint, glukagont, szomatosztatint, szerotonint és pankreatikus polipeptidet termelnek, melyeknek az anyagcsere szabályozásában van szerepük. Az inzulin a legfőbb vércukorszint-szabályozó hormon.

A bélrendszer szerepe

A vastagbél feladata a víz és ásványi anyagok nagy részének visszaszívása. Ennek mértékére jellemző, hogy a coecumba naponta mintegy 1,5-2 liter folyadék jut be, amelynek széklet formájában csak töredéke távozik a végbélnyíláson keresztül.