Anaflat - a has feszültség oldója www.anaflat.hu

A vékonybél felépítése és működése

A vékonybél a gyomor és a vastagbél között húzódó, hozzávetőlegesen 6-7 méter hosszúságú bélszakasz. Három részre osztható: patkóbél (duodenum), éhbél (jejunum), csípőbél (ileum). A duodenum és a jejunum adja a vékonybél felső 40%-át. A duodenum a gyomor folytatása, alakja leginkább egy nagy C-betűhöz hasonlítható, melynek hajlatában a hasnyálmirigy található. A duodenumba ömlik az epehólyag és a hasnyálmirigy váladéka is, melyek bázikus kémhatásuknál fogva segítenek a savas gyomortartalom maró hatásának semlegesítésében.

 

A vékonybél falát keresztmetszetben mikroszkóppal vizsgálva öt, jól elkülöníthető réteg figyelhető meg. A legbelső réteg a bélnyálkahártya, melyet kívülről kötőszövet vesz körül. A vékonybél falának középső rétege simaizomsejtekből áll, amelyek a béltartalom továbbhaladásáért felelős perisztaltikus mozgás kialakításában játszanak szerepet. Belülről a negyedik, vagyis kívülről a második réteg szintén kötőszövetből áll, végül a vékonybél legkülső rétegét maga a hashártya (peritoneum) alkotja, amely szorosan ráfekszik magára a vékonybélre.

Mi történik a vékonybélben

A vékonybél legfőbb feladata az emésztés mellett a tápanyagok felszívása. Kismértékű kiválasztás is végbemegy, vagyis a szervezet számára fölösleges anyagok kerülnek a bélcsatornába. A kiválasztás mértéke elhanyagolható a felszívódó tápanyagok mennyiségéhez képest. A funkcióknak megfelelően, az eltérő feladatok ellátására specializálódott különböző képleteket találunk a vékonybél belső felszínén. Hogy a felszívódás minél tökéletesebb legyen, a vékonybél nyálkahártyájának a lehető legnagyobb felszínnel kell rendelkeznie: így nagyobb mennyiségű tápanyag rövidebb idő alatt, vagyis hatékonyabban képes felszívódni. A vékonybél nyálkahártyájának felszíne megközelítőleg 300 m2. A felület növelésére a Kerkring-redők és az ún. bélbolyhok alakultak ki. A Kerkring-redők körkörös lefutású nyálkahártyaredők, a bélbolyhok (villusok) pedig a nyálkahártya kisméretű kitüremkedései, melyek tengelyében vérerek, nyirokerek és idegek futnak. A villusok felszínét tovább növelik a mikrovillusok, amelyek mérete nagyságrendekkel kisebb még a villusokénál is.

 

A vékonybél belső nyálkahártyájának a bélüreg felé eső legkülső rétege hámszövet, sejtjeit enterocytáknak nevezzük. További fontos képletek az ún. Lieberkühn-kripták, amelyek a bélbolyhok eredésénél találhatók. Az enterocyták a Lieberkühn-kripták tövénél képződnek, majd érésük során a nyálkahártyában egyre a bélbolyhok vége felé vándorolnak, amely 3-4 napot vesz igénybe (migráció). Az érés végén az enterocyták felszínén mikrovillusok képződnek, illetve egy speciális nyákszerű anyag vonja be a felszínüket, amelyet glycokalixnak nevezünk. Az enterocyták között a nyálkahártya felszínének kialakításában limfocyták is részt vesznek.

 

A vékonybél nyálkahártyájában a hámfelszín enterocytái mellett számos egyéb sejttípus is előfordul, melyek közül a plazmasejtek, a hízósejtek, a limfocyták, a makrofágok és az eosinofil sejtek mind az immunrendszer működésében töltenek be fontos szerepet.  A vékonybél működését külön idegrendszeri struktúrák vezérlik, melyet összefoglalóan enterális idegrendszernek nevezünk. Legfontosabb feladata a vékonybél vérellátásának és mozgásának, illetve a tápanyagok felszívódásának (abszorpció) és a kismértékű kiválasztásnak (szekréció) a szabályozása. Az enterális idegrendszer kb. ugyanannyi idegsejtet foglal magában, mint a gerincvelő. Kapcsolatban áll a központi idegrendszerrel, ugyanakkor képes önálló működésre is. A vékonybél perisztaltikus mozgásának koordinálásában is az enterális idegrendszer játssza a főszerepet, az ún. Cajal sejtek közvetítésén keresztül, mindemellett a perisztaltikára a bélrendszerben termelődő hormonszerű fehérjék és a központi idegrendszer is hatással vannak. A bélrendszerben termelődő hormonok előállítása az ún. APUD (amin prekurzor uptake és dekarboxilációs) –sejtek feladata, melyek az emésztőrendszerben diffúzan elszórtan helyezkednek el. Az APUD elnevezés azokra a kémiai folyamatokra utal, amelyek segítségével ezen sejtek az említett hormonhatású anyagokat előállítják.
A vékonybél fő funkciója az emésztés, illetve az ionok és tápanyagok felszívása, csakúgy, mint a folyadékfelszívás és kiválasztás szabályozása.

 

A vékonybél nyálkahártyájának felszíni sejtjei egyfajta határvonalat, barriert képeznek, mely csak szelektíven átjárható bizonyos anyagok számára. Egyes anyagok szabadon szívódnak fel a sejteken keresztül vagy a sejtek között, mások számára speciális sejtalkotók szükségesek a felszívódáshoz. A felszívódás vagy a vérerekbe, vagy a nyirokerekbe történik.

 

Az emésztőenzimek végzik a nagyobb molekulák kisebbekké való lebontását. A proteázok fehérjéket bontanak, az oligoszacharázok több cukormolekulából felépülő szénhidrátokat, a diszacharidázok kettős cukrokat (amelyek a keményítő lebontásának közti termékei). A lipázok, melyek a zsírszerű anyagok lebontásáért felelősek, illetve az amiláz (szénhidrátok lebontását végző enzim) a hasnyálmirigynedv részét alkotják, és a duodenum területén kerülnek a vékonybélbe csakúgy, mint az epesavak, amelyek az epehólyagból származnak. A zsírnemű anyagok lebontása után azok alkotórészei vagy a vérbe, vagy a nyirokrendszerbe szívódnak fel.
A különböző anyagok felszívódási helyei különbözőek, például a makro- és mikroelemek közül a vas és a folsav a duodenum és a jejunum területén, míg a B12 vitamin az ileum végső szakaszán szívódik fel.

Összefoglalás

Összefoglalva: a vékonybélben történik a fehérjék, a zsírszerű anyagok illetve a szénhidrátok bontása és felszívódása, emellett a víz, ionok, ásványi anyagok és vitaminok felszívódása is főként itt következik be. Az emésztésben a vékonybél által termelt enzimek, illetve a hasnyálmirigy és az epehólyag váladéka együttesen vesz részt; a lebontó folyamatok helyszíne a vékonybél ürege.
A vékonybél kiemelkedő szerepet tölt be az immunrendszer működésében is. Megakadályozza a különböző kórokozók megtelepedését és vér- vagy nyirokáramba való bejutását, ugyanakkor működése kiemelkedően fontos a szervezet számára idegen anyagok ellen létrejövő túlzott mértékű immunválasz kialakulásának megelőzésében is. Ezen immunfunkciók közvetítésében az alábbiak vesznek részt: enzimek (a Liberkühn-kriptákban található Paneth-sejtek termékei), antimikróbás hatású fehérjék (az enterocyták és a Paneth-sejtek termékei).

 

Mindemellett a vékonybélben jótékony hatású baktériumok is élnek, amelyek sikeresen veszik fel a harcot a kórokozók ellen.
A vékonybél tehát mind az emésztésben, mind az immunrendszer működésében kulcsszerepet tölt be. 

 

 
Főoldal Az emésztőrendszer A vékonybél felépítése és működése

A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!

© 2016. Teva Gyógyszergyár Zrt. Adatvédelmi nyilatkozat Impresszum Kapcsolat Linkgyűjtemény Oldaltérkép